Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


     
 

     

             

(klikk a képekre) 

 TIBETI  KUTYAFAJTÁK

Tibet öt ősi kutyafajtával rendelkezik.   A tibeti fajtáknak a családi életben való részvétel fontosabb, mint más fajtáknál. Szívesen utaznak, gazdájukat egész nap kísérgetik. A tibeti fajták ( ugyanúgy mint a japán és kínai fajták) mind a mai napig őrzik ókori származásuk külső és belső értékeit. A shih-tzu, a lhasa apsó, a tibetispániel napjainkban is pont azért népszerű, mert megmaradt annak amiért császárok éls lámák kedvelték: kis testben hatalmas szívvel élő, hűségesés és pajkos kiskutyának.

A tibeti masztiff (hazájában do khynak „megkötve tartott eb”) nevezett eb a Himalája felföldjén alakult ki. Arisztotelész és Megasztenész már i.e. 327-ben beszámol a nagyon erős csontozatú, busa fejű, lógó fülű indiai kutyákról. Marco Polo (1254-1324) tibeti kutyákról szóló beszámolóját gyakran idézik. A híres utazó után fél évszázadon át semmit sem hallani a fajtáról Európában, csupán a XIX. században bukkannak fel ismét a tibeti kutyák leírásai, immáron kinológia munkákban. Kreitner, Széchenyi gróf kísérője szerint a tibeti kutya sokban hasonlít az újfundlandira, de jóval nagyobb a feje, és sörényszerűen növő tarkószőrzete imponáló vadságot kölcsönöz külsejének.

Érdekes, hogy az európaiak szinte az összes tibeti fajtát tévesen nevezték el: ahogyan a tibet spániel nem spániel, és a tibet terrier sem terrier, úgy a tibet masztiff sem masztiff, hanem hegyikutya. Elsősorban nyájak, de házak, kolostorok és paloták őrzésére is használták hazájában.

A kinologusok szerint a shih-tzu, lhasa apso, tibeti terrier és a pekingi fajták, ha nem is azonos eredetűek, mindenesetre szoros rokonságban állnak egymással. Már külsejük alapján sem tagadhatják le a közeli kapcsolatot.

 

     

 

 

 
     
 

 

Az oldalt szerkeszti: ákosvári                         email: akosvari@gmail.com