Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


     
                                                                         A TIBETI TERRIER.                                  Tibetben a kis bozontos kutyákat szerencsehozónak, béketeremtőnek tartják, és igen becses ajándéknak számítanak. A terrier nevet igaztalanul viseli ez a fajta, sokkal inkább igazi pásztorkutyáról van szó, akinek bozontos fejében az intelligencia makacs önfejűséggel keveredik, igazi bohócos vérmérsékletet alkotva.
Egyre növekszik a tibeti terrier kedvelők tábora, így sok országban a tenyésztők némi aggodalommal figyelik ezt a tendenciát, ugyanis a borzas pásztorkutya eddig megtartotta eredeti egyéniségét, formáját, és nem lett belőle túltenyésztett fajta, de tetszetős külseje, ideális mérete miatt könnyen divatkutyává válhat.
A tibeti terrier története messzire visszanyúlik, de hogy mennyire messzire, az bizonytalan, az azonban biztos, hogy a tibeti felföldön már több mint 2500 éve voltak olyan kutyák, amelyek a mai tibeti terrierhez nagyon hasonlítottak. Kr. e. 800 körül már tudunk Tibetben kis testű hosszú szőrű kutyákról, amelyeket "Apso" néven említettek. Ez Tibetben olyasmit jelent, hogy "szőrrel fedett". A tibeti fennsíkon élő pásztornépeknek voltak kis apsóik, ugyanakkor nagytestű tibeti dogjaik is, amelyek együtt őrizték a marhacsordákat.
Az apsókból származott a nagyobb, négyzetes formájú típus, a későbbi tibeti terrier és a kisebb, megnyúltabb változat, a lhasa apso, amelyeket a lámakolostorokban tenyésztettek. A vidéki nomádok azonban nem fordítottak figyelmet a gondos tenyésztésre, így együtt éltek a különböző nagyságú és színű kutyák.

A tibeti terrier további történetében a buddhizmus is szerepet játszott. Mivel e vallás hívei hisznek a reinkarnációban, a buddhizmus tanítása szerint mindenfajta állat megölése és a velük való kereskedelem tilos. Ezért a kutyákat nem volt szabad eladni, hanem csak elajándékozni. A kínai Tang-dinasztia korából származó krónikák szerint ha valaki ajándékot ad át, egyben békés szándékát is kifejezi. Innen ered az, hogy a kis tibeti kutyákat szerencsehozónak,
vagy béketeremtőnek is nevezték.

A későbbi tudósításokból úgy tűnik, hogy a pásztorok és a lámakolostorok között a négylábúak rendszeres cseréje zajlott. A pásztorok a lámáknak a kicsi fehér és arany színű kölyköket ajándékozták, a lámák a pásztoroknak a tőlük kapott élelmiszerekért cserébe az ő nagyobb testű apsóikat adták.
Európában első ízben Marco Polo adott hírt a kis arany színű kutyákról, amelyeket Tibetben látott, és a Khan oroszlánjaihoz hasonlónak tartott. Ennek ellenére csak a XX. század elején jelent meg a borzas pásztorkutya Európában.

forrás: Rozsdás Halász kennel

 

 

 
     

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.